Miért halunk meg?

máj

25

2011

Szinte minden ember fejében megfordul a kérdés: létezhet örökélet? Hogyan lehetne elérni hogy örökké éljünk? A halál, a dolgok végessége annyira beszôtte magát mindennapi életünkbe, hogy a legalapvetôbb kérdés eszünkbe sem jut: miért halunk meg?

Kategória: Tudományok Kérdező: [6 Grey Star Level]
1. válasz

A legtöbb ember triviálisnak ható igazságokra hivatkozna ha egyáltalán megfordulna a fejében ilyesmi: a dolgok amoritázlódnak; mindennek vége van egyszer, és hasonló közhelyekre hivatkozná – pedig ha belegondolunk, egyáltalán nem tunik feltétlenük szükségesnek ez a végesség.

Régóta ismert tény, hogy az élôlényeket alkotó részecskék folyamatosan cserélôdnek: tíz év alatt testünk több mint 90%-a kicserélôdik. Születésünktôl csaknem életünk feléig folyamatosan fejlôdünk – a felvett energiamennyiség ezután se csökken: bôven elegendô lenne a hibás sejtek cseréjére. Hogy miért kezdi testünk mégis az öregedés jeleit mutatni, annak rendkívül egyszeru és megdöbbentô oka van: halálra vagyunk programozva. Az emberi géntérkép elkészítésével egyre közelebb kerülünk az öregedésért felelôs kód megtalálásához. Az egereket végzett kisérletek egyre több sikerrel járnak, olyannyira, hogy a Vatikán szükségét érezte a kisérletek betiltásának, arra hivatkozva, hogy azok az örökéletet célzó kutatások, s ez szemben áll Isten akaratával. A talán nem is nagyon távoli jövôben “elôállítható” lesz az örökké fiatalos emberi lény.

Hogy miért alakultak ki a pusztulásra ítélt lények, s hogyan lehetséges az, hogy ôk, s nem az “örökéletűek” terjedtek el, arra sokáig nem találtam megfelelô magyarázatot, pedig egyszeru evolúciós oka van.

Nézzük meg, milyen sors vár egy örökéletű (nem öregedô) fajra! Ideális esetben nincs olyan másik faj, amelyik ezekket a lényekkel táplálkozik, és a szaporodás a fajban igen ritka. Könnyen belátható, hogy ez hosszú távon a faj kihalásához vagy nem idális helyzet kialakulásához vezet. A rendkívül gyér szaporodás miatt a faj evolúciója szinte megáll, így mikor kialakul majd egy olyan faj, amely ezen örökéletűekkel táplálkozik (az evolúció mindig utat talál a szabad energia felhasználásához), akkor a lényeink nem tudnak idôben “lépni”, a lassú evolúciójk miatt kihal a faj, mielött elterjednének a védekezni képes egyedek – hacsak el nem kezdenek gyorsabban szaporodni.

Nem ideális esetben – mely mint látható, mindenképp kialakul egy idô után – a lények nem öregszenek, mégis meghalnak: ha túl gyorsan szaporodnak, akkor hamarosan táplálékhiány lép fel, ha pedig vannak ôket fogyasztó ragadozók, akkor nagy eséllyel ezért hal meg elöbb-utóbb minden egyed, teret adva a következô generációnak. Mindez ahhoz a furcsa eredményhez vezet, hogy életképesebb lesz az az egyed, amelyik energiáit nem tartalékolja “örökké”, hanem a faj átlagéletkorába esô idejében használja fel azt szaporodásra, védekezésre és egyéb hasznos dolgokra. Ez már egyenes úton vezet az öregedés kialakulása felé.

Valószínűnek tartom, hogy az evolúció kezdetén léteztek összetett, normális körülmények között örökké élô lények, idôvel azonban kiszorították ôket a halálra programozott társaik. Ezért halunk meg mi is.

Answers Válaszolt: bela [9 Grey Star Level]
2. válasz

A fajok túlélése szempontjából gyakorlatilag lényegtelen egyes egyedei mennyi ideig élnek. Egészen addig, ameddig a reprodukció üteme összhangban áll az átlagéletkorral. Azok a fajok amelyek egyedei rövid életűek, jóval szaporábbak is. Ugyan akkor a rövidebb élettartamú fajok -faji szinten- alkalmazkodóbbak a környezet változékonyságához. A gyors reprodukálási ütem mutációkon keresztül lehetővé teszi új formák, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodóbb egyedek és, ha szükséges új fajok születését. Ilyen megváltozott viszonyok lehetnek klimatikus okok, vagy új ragadozók megjelenése és a többi.
A természetben -és a világegyetemben- minden rendezetlen állapotba igyekszik jutni. (Ez ellen egyedül az élet látszik dacolni. Kivéve, ha a csillagászok bebizonyítják, hogy a táguló világegyetem zsugorodik.)
Minden egyed szervezete folyamatosan harcol a külső behatásokkal és a pusztulással szemben.
A külső behatások hibákat okoznak az élőlény működésében. Ezért egy elvi szinten örök életű faj is halálra van ítélve például a rákos betegségekkel, végzetes sérülésekkel, radioaktív sugárzással szemben. Minél hosszabb életű egy egyed annál több környezeti hatás éri, és annál több kihívásnak kell megfelelnie.
Az örök élet az emberi agy illúziója. Egy egyed halála, más egyedek születését teszi lehetővé a születés pedig a legjobb módszer legyőzni a halált. Pontosabba az élet végérvényes megszűnését. Szerintem :-)

Answers Válaszolt: delta [3 Grey Star Level]

Válaszolj a kérdésre

Be kell jelentkezned, hogy válaszolhass.

Nem vagy még tag? Regisztrálj »

Csillagponttábla

Gyűjts pontokat kérdések feltevésével és válaszok adásával!

Grey Sta Levelr [1 - 25 Grey Star Level]
Green Star Level [26 - 50 Green Star Level]
Blue Star Level [51 - 500 Blue Star Level]
Orange Star Level [501 - 5000 Orange Star Level]
Red Star Level [5001 - 25000 Red Star Level]
Black Star Level [25001+ Black Star Level]

Látogatók